A játék szerepe a 0–3 éves gyermekek fejlődésében

A kutatások szerint a játék szinte minden területen támogatja a fejlődést. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia egy jelentése rámutatott, hogy a játék fejleszti a gyerekek tervezési és szervezési képességeit, segíti őket a társas készségek elsajátításában, az érzelmeik szabályozásában, emellett javítja a nyelvi és matematikai képességeiket is. A játék még a stresszel való megküzdésben is segít: egy vizsgálatban a 3–4 évesek, akiket az óvodakezdés előtt 15 percig szabadon játszani hagytak, kétszer nyugodtabbnak bizonyultak, mint azok, akikkel ugyanennyi ideig csak mesét hallgattattak. Látható tehát, hogy a játék oldja a szorongást és véd a stressz káros hatásai ellen, miközben erősíti a gyermek lelki ellenállóképességét.

Játék már csecsemőkortól

A babák már születésüktől fogva játszanak – eleinte egyszerű interakciók formájában. Egy újszülött első mosolya is a játék kezdete, amire a szülő visszamosolyog: ez a kedves mosoly-párbeszéd megtanítja a babának az első szociális leckét, azt, hogy „ha mosolygok, figyelnek rám és örömet okozok”. Ez a fajta játékos kommunikáció erősíti a kötődést és megalapozza a biztonságérzetet. Már pár hetes korban érdemes utánozni a baba gőgicsélését, „válaszolni” neki – ez a fordulatos hangjáték fejleszti a nyelvi képességek alapjait és a társas kommunikációt. A szenzoros játék is hamar indul: a csecsemők szívesen néznek kontrasztos mintákat, fognak meg csörgőt, vesznek a szájukba puha vagy épp rágcsálható tárgyakat. A világ tapintása, ízlelése, hallása mind hozzájárul az agy fejlődéséhez és a kíváncsiság felébresztéséhez.

6–12 hónapos korban a picik egyre mozgékonyabbak lesznek és a játék is aktívabb. Ebben a korban a kicsi kísérletező tudós módjára fedezi fel, hogy mi mihez vezet: például ledob egy játékot a földre, és ámulva figyeli, hogy leesik – így tanulja az ok-okozati összefüggéseket. A „kukucs-játék” (eltakarjuk a tárgyat/arcunkat, majd előtűnik) örök kedvenc, hiszen megtanítja az objektumállandóságot, vagyis hogy attól még létezik valami, ha épp nem látjuk. Ez egy fontos kognitív mérföldkő, amit a baba játék közben, nevetgélve sajátít el. A tükör előtt grimaszolás, az első tapsi-tapsi, a „hol a baba?” mind játékos formában fejlesztik a testtudatot és az én-érzékelést, illetve a társas kapcsolat csíráit.

1–3 éves kor között a gyermek egyre önállóbb kis felfedezővé válik. A járni tanuló, majd futkározó totyogó számára a világ egy nagy játszótér. A szakértők hangsúlyozzák, hogy ebben a korban a szabad, kötetlen játék a legfontosabb – ilyenkor a gyermek a saját tempójában, a saját ötleteit követve tanul. Engedjük meg, hogy a kicsi kiborítsa a műanyag táldoboz tartalmát, építőkockákból tornyot rakjon, majd ledöntse, vagy épp fakanállal doboljon a lábasokon. Az ilyen egyszerű, hétköznapi tárgyakkal való játék fejleszti a kreativitást és segít megérteni, hogyan működik a világ. Kutatások igazolják, hogy a drága elektronikus „okosjátékok” nem jobbak – sőt, gyakran rosszabbak – a fejlődés szempontjából, mint az egyszerű, hétköznapi eszközök. A lényeg ugyanis Te magad vagy a gyermeked számára: a szülő aktív jelenléte, bevonódása aranyat ér. Amikor együtt építetek a kockákból vagy együtt lapozgattok egy képeskönyvet, a kicsi nemcsak a formákat és színeket tanulja, hanem azt is érzi, hogy figyelnek rá, fontos és biztonságban van. Ez az élmény az érzelmi és értelmi fejlődés alapja.

Kulcsfontosságú mérföldkövek játék közben

A 0–3 éves korosztályban a legjelentősebb fejlődési ugrások játék közben történnek. A baba az érzékszervein keresztül tanul: amit lát, hall, megfog és megízlel, arról információkat gyűjt. A totyogó pedig az utánzás és próba-szerencsemódszerével fejleszti a tudását. Például, amikor a gyermek összecsörget két tárgyat, megérti, hogy hangot tud kelteni (ok-okozat); amikor egy formaillesztő kockát forgat, hogy beilljen a lukba, a problémamegoldó képessége fejlődik; amikor rajzolgatni kezd, a finommotorikája és szem-kéz koordinációja javul. Mindezt játék közben, önfeledten teszi – és pont ettől olyan hatékony a tanulás. Ahogy egy tudományos összegzés írja: a játék során a gyermek „kis tudósként”kísérletezik, felfedez, és ezáltal fejlődik a fizikai, intellektuális, szociális és nyelvi képessége egyaránt.

Összefoglalva: a szülő számára talán a játék „csak” kikapcsolódás a gyerekkel, de valójában minden közös építőkockázás, bújócska vagy mondókázás befektetés a gyermek jövőjébe. A rendszeres, szeretetteljes játék hatására a kicsi agya optimálisan fejlődik, magabiztosabbá válik, és számos készsége megalapozódik. A mai rohanó világban sajnos a gyerekek játékra szánt ideje csökkenőben van, ezért a gyermekorvosok már azt javasolják, hogy a szülők tudatosan„írjanak fel” napi játékidőt a csemetéjüknek. Bátorítsd hát a babádat már a kezdetektől a játékra – legyen az egy egyszerű kukucs, építgetés papírdobozokkal vagy közös tánc a nappaliban. Ezek az örömteli percek adják a legszilárdabb alapot a 0–3 éves kor fejlődési mérföldköveihez, és megalapozzák a későbbi tanulási sikereket és boldog, egészséges életet.